"S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

 A szobában ülök. Ránézek a telefonomra, Te jutsz eszembe… az, hogy órákig ültünk rajta esténként. Fekszem az ágyon és arra gondolok, hogy milyen volt, amikor itt aludtál nyugodtan mellettem, miközben én reggelig néztelek. Nézem a műsort és az jut eszembe, hogy ezt néztük esténként, mert ez a kedvenced. Meghallom a zenét és Te jársz a fejemben, mert mindig ez szólt nálad.Kinézek az ablakon, látom a csillagokat és arra gondolok, amikor nem tudtunk együtt lenni, mennyiszer néztem magányosan az égboltot.

"Mi" jutunk eszembe, az, amit érzek irántad.

A szobában ülök. Ránézek a telefonomra, Te jutsz eszembe… az, hogy órákig ültünk rajta esténként, mert annyit veszekedtünk. Fekszem az ágyon és arra gondolok, hogy milyen volt, amikor itt aludtál nyugodtan mellettem, miközben én reggelig néztelek és arra gondoltam, hogy tudsz aludni, mikor most vesztünk össze. Nézem a műsort és az jut eszembe, hogy ezt néztük esténként, ahelyett, hogy sétáltunk, vagy beszélgettünk volna, mert az a kedvenced. Meghallom a zenét és Te jársz a fejemben, mert mindig ez szólt nálad, annak ellenére, hogy tudtad, hogy kiállhatatlan számomra az a zenei stílus. Kinézek az ablakon, látom a csillagokat, és arra gondolok, amikor nem tudtunk együtt lenni, mennyiszer néztem magányosan az égboltot, hogy miért nem akarsz velem lenni.

 "Mi" jutunk eszembe, az, amit érzek irántad: megnyugodva és gyűlölve szeretlek.

A képet Szanatórium szökevénynek köszönjük.