Jókedvűen sétáltam hazafelé a vacsoráról ábrándozva. Fel sem tűnt a mellettem elhaladó férfi mindaddig, míg utol nem ért az ismerős illat. Millió emlék tódult a fejembe. Szédülve kapaszkodtam a korlátba. Hiába a hónapoknyi kitartó és töménytelen munka. Egy illat egy pillanat alatt romba döntötte...
A tükörből egy régi tekintet néz vissza rám. De én megmagyarázom neki, hogy ez már nem én vagyok. Visszakacsintott a múlt, mert érdekelte, mennyre váltam erőssé. A tükörképem keze összeér az enyémmel. Hagyom egy kicsit sírni, de nem fogom megengedni neki, hogy kétségbe essen. Minden mi volt, elmúlt, csak íratlan történelme egy edzett szív naplójának.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.